Kiskoromban megvolt a magam elképzelése arról, hogy milyen is az igazi harcos. Magasnak, izmosnak és hősiesnek képzeltem el, aki erőből mindent meg tud oldani, akire fel lehet nézni. Aztán később olyannak, aki végig tud csinálni valami nagyon nehéz dolgot "meg tud küzdeni" valamiért "harcol" valamiért. De végül is mindannyian harcolunk valamiért nem, Senki sem él csak úgy bele a világba. Ma ezt már úgy fogalmaznám meg magamban, hogy az a harcos: aki folyamatosan át tud lendülni élete kisebb vagy nagyobb holtpontjain és eközben ki tud lépni a komfort zónájából. Nem tesped bele a megszokottba és folyamatosan megküzd saját magával. Közben szerény marad és nem kérkedik teljesítményével.
A kép forrása
https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/t1.0-9/1622882_608013832606067_401859289_n.jpg
Címkék: kungfu harcos teljesítmény küzdelem szerénység komfort zóna
Az akadémián készült anno egy bemutató videó a gyerek edzésekről. Ebben a videóban látható ahogy a gyerekek edzenek, valamint kis interjúrészletek is föltűnnek benne. Az egyik ilyen a kisfiú mondja, hogy régóta kungfuzik...fél éve, majdnem. :D Majd egy másik kisfiútól is megkérdezi a mester:
- Mióta jársz kungfzni?
- Nagyon rég óta.
- Mennyi az a nagyon rég? 1 éve? 2 éve?
- Őő...szerintem őő..6 éve.
- És most mennyi idős vagy? Hány éves vagy?
- 7.
Nem lehet elég korán elkezdeni! :D
A kép forrása
http://marieclaire.hu/Root/Shared/Pictures/2013/09/10/Kisbaba.jpg
Az említett video megtalálható
http://kungfuakademia.hu/
Címkék: video gyerek történet gondolkodás kungfu logika
Ez a bejegyzés valamelyest kapcsolódik a Maos bejegyzéshez. Sokat beszélgettem egy jó barátommal arról, hogy vajon jó-e a halálbüntetés, vagy, hogy országunkban megfelelően vannak-e kezelve a törvényszegők. Más-más álláspontot védtünk az ügyben. Szerintem a szemet szemért, fogat fogért elv nem vezet semmi jóra, mert véget nem érő gyűlölködéshez vezethet. Persze ritkán bosszulja meg valaki ha egy gyilkost halálbüntetéssel súlytanak. De bizonyítottan nem csökkenti a halálbüntetés a bűnözést. Nem lehet, hogy akkor valami nem stimmel ezzel a módszerrel? Őszintén? Mit nyerünk azzal, ha valakit valamilyen bűn miatt kivégzünk? Valaki azt mondja, hogy többet nem fog bűnözni és még csak etetni sem kell az adófizetők pénzéből...(ami persze csak addig az adófizetőké, amíg le nem adózzák, aztán az állam költi el azt megfelelően...vagy nem megfelelően). De ezen kívül nyerünk valamit igazán vele? Komolyan? Jobb lesz a világ? Persze kivontuk az illetőt a képletből, de ez nem igazi megoldás. Csak annyiban megoldás, mint országunkban a nagy jogszabályalkotások: ne lehessen elengedni sehol a kutyákat futni. leírni egyszerű, de pénzt már nem biztosítanak kijelölt, zárt kutyafuttatókra. Szerintem hasonló a helyzet a témával is. Sokkal inkább visszanevelő jellegűnek kellene lennie a büntetés végrehajtásnak. És most nem egy bolti tolvajról beszélek. De nem is igazán ez a lényeg. Érvek és ellenérvek röpködtek a levegőben bennem pedig újabb kérdések és válaszok születtek. Ekkor a szabad akaraton kezdtem el gondolkodni. Sokan a teljes szabad akaratban hisznek, mások pedig nem fogadják el. van is ebben valami. Hiszen a szocializáció során annyi minden épül belénk, amit aztán nem vagy csak iszonyú nehezen tudunk felülírni (ha egyáltalán sikerül és egyáltalán észre vesszük, hogy valami nem jól működik bennünk). Nyilván bizonyos szinten van genetikai meghatározottságunk, de a gondolkodásunkat nem az határozza meg. Mindenki képes gondolkodni, tehát ezt mondhatjuk univerzálisnak. Viszont az már nem mindegy, hogy ki hogyan gondolkodik. Ezt már a szüleitől, a tévéből, a kortársaitól és a kultúrából tanulja esetleg bizonyos dolgokat megkérdőjelezve. De alapvető struktúrák alakulnak ki az emberben élete első szakaszában, ami aztán meghatározza az élethez való hozzáállását. Aki "normálisan" (nem definiálva a normális fogalmát) szocializálódott annak valószínűleg nem jut eszébe bűnöznie, gyilkolnia. Vagy mégis? Mit tennél, ha éheznél? Valószínűleg bírnád egy darabig, majd segítséget kérnél ha tudsz. Mi lenne ha a gyereked éhezik vagy beteg? Tételezzük fel hozzá, hogy mélyszegénységben élsz mindehhez. Jó eséllyel így sem fogsz rosszat tenni, csak szenvedsz, éheztek, betegeskedtek...ki tudja, ez csak egy gondolatmenet. Na de mi lenne akkor, ha a szüleid agyba főbe vernek kiskorodban és mondjuk ehhez a külsőd sem "normális" (szintén nem defoiniálva). Az iskolában sem fognak emiatt elfogadni és a munka világa sem lesz egyszerű. Nem egy konkrét példa ez, lehet, hogy nem is így van, de azért gondolj csak bele a helyzetbe. Nem alakultak ki benned a "normális" viselkedés szabályai, mert csak vertek, mindenhol elutasítottak. Bekattannál? Igen, mert a megfelelő stresszkezelést sem ismernéd. Így már azért könnyű elképzelni, hogy olyat teszel amit büntetnek. De nyilván nem kell ilyen szélsőséges példákra gondolni. A lényeg az, hogy szerintem a szabad akarat nem igaz. Mondjuk inkább azt, hogy korlátozott szabad akaratról beszélünk.
Ebben az esetben viszont, ha nem feltétlenül rajtunk múlik, hogy mit teszünk holvan a határ? Mikor vonható valaki felelősségre? Biztos jó ötlet halállal büntetni valakit aki csak korlátozottan használhatja az akaratát? Hiszen mindnyájan így vagyunk ezzel. Nem, te sem azért nem gyilkolsz mert nem akarsz, hanem azért, mert a beléd épített program nem engedi. Már ha alapnak vesszük a nem teljesen szabad akaratot. A romákat, melegeket, zsidókat...stb. stb. mind a szabad akaratból levezetett érvelés alapján ítélik el. Mintha tudatosan születtek volna annak és tudatosan tennék azt, amit...
Képek forrása
Utolsó kommentek